alkotO

Decemberi bejegyzés - főleg evés :)

Jákob születésnapi tortája: alagútas torta

(Szerinte vonatos torta - gyakorlatilag meg sem kóstolta, tényleg csak a vonatok érdekelték ;))

Így készült: Egy félbevágott PVC csövet (szépen mosolyogtam az óvoda mellett lévő PVC boltban :)) folpackkal bevontam, majd ráfektettem egy bolti piskótatekercs lapot. Rá krém, újabb lap, újra krém. Az alagút végeit méretre vágott babapiskóta-kövek díszítik. A tetejére pedig kókuszreszelék hóesés hullott. Ja, és előbb a karton alapra Áron rajzolt sínt, amibe kicsit belenyomtuk a vonatok kerekeit, hogy ne guruljanak el.

A krém pedig egy nagyon jól sikerült kávés gesztenyekrém. Saját fejlesztés: 1 cs. főzős porból vanília pudingot készítettem, majd kb. 2 ek. koffeinmentes neszkávét tettem bele. Közben 20 dkg margarint kikevertem cukorral (na, ezt nem mértem, ízlés szerint), majd 2 cs. gesztenyepürével. Utána a kettőt összedolgoztam. Isteni lett és jó sok :)

Egy karácsony előtti desszert: hamis marcipán golyó

2-szer próbálkoztam vele, mert a recept, amiből kiindultam, nem lett épp tökéletes. De a másodikat már "megvesszük": 

1 csomag kekszdarát összekevertem

1 kocka margarinnal,

7 púpozott evőkanál porcukorral,

1,5 üveg mandulaaromával és

annyi tejbegrízzel, hogy jól gyúrható legyen. (Ez nekem kb. a keksz mennyiségének fele volt.)

A közepébe diót tettem, de szerintem még aszalt meggyel is jó lehet. Kipróbálás tervben :)

Az ünnepi vacsora egzotikuma volt a mangó csatni (az írásmódon még gondolkodom, de azt hiszem, a magyaros változatot fogom szeretni, szemben az angolos chutney-val). Nem volt vele nagy sikerem. Szerintem pedig nem lett rossz (bár kicsit csípős), csak hát a társaság nem volt olyan vállalkozó kedvű :) Merthogy a csatni savanyú, édes, sós és csípős egyszerre. Ja, és ez még egy barátságos európaiasított verzió, az eredeti receptek mangónként 1dl (!) ecetet írnak.

Így készült (több receptből összedolgozva):

4db mangót meghámoztam és felfőztem ezekkel:

1dl fehér (muskotályos) bor,

1/2 dl almaecet,

2ek citromlé,

2 kis fej vöröshagyma,

2 felaprított képia paprika,

1-1mk kardamom, koriander és római kömény előre megpirítva és összetörve,

1ek curry,

2ek cukor,

1ek gyömbér (na, ebből kevesebb kéne, pedig már így is az eredeti fele, ha jól emlékszem).

Íme az ünnepi asztal, rajta gesztenyés pulyka, a csatni, mazsolás rizs, és egy céklás, kukoricás, almás madársaláta.

Ezek pedig az ültetőkártyáink. Áron saját fejlesztése, nem volt a tervben! Fakockákból.

Ezeket a díszeket még az ünnep előtt készítettük, de nem lettek olyan szépek, mint reméltem. Egyrészt nem kaptam ezeknél szebb tésztákat, másrészt a só-liszt gyurma színe is elég vadra sikerült. De az ötletet megtartjuk :)

Szülinapi társasjáték: Intézd el!

Készítettem én már korábban is társasjátékot, és bevallom, egyre jobban tetszik a műfaj. :) Ezúttal Jákob 4. születésnapjára akartam kitalálni valamit.

Adottak voltak a bábuk, ezeket a Fakopáncsnál vettem. Szépek, színesek, kedvesek, állatosak. Aztán kitaláltam az alapkoncepciót: az állatoknak különböző ügyeket kelljen elintézniük, siessenek egyik helyről a másikra, mint mi szoktunk. :) Az nyer, aki leghamarabb végez. És biztos voltam benne, hogy akarok bele zebrát is, ahol kockadobással kell eldönteni, hogy piros-e a lámpa, vagy szabad az út. A legnagyobb fejtörést szokás szerint a játéktábla okozta: festeni akartam akrilfestékkel, de mire? Felmerült valami parafa alap, tányéralátét, fa lap, karton stb, de végül egy kötséghatékony és helytakarékos megoldás mellett döntöttem. Filc anyag ugyanis volt itthon több színben is.

A játéktábla festését krumplinyomdával végeztem, ami igen élvezetes, és szerintem látványos is az eredmény. Színhelyes fényképet sajnos nem tudtam csinálni, de talán a második hasonlít valamelyest. Az életben igazán jó sikerültek a színek. Hangulatos macskaköves utcák, színes épületek... Ez az alap:

Itt pedig már játék közben. A különböző helyszínekhez laminált kártyák vannak, ezek játékonként máshová kerülnek. A játék elején mindenki kap egy listát (l. elöl), ezen követheti, hova kell neki mennie. Az nyer, aki először ér haza. Háttérben a játék doboza, ami egy chipses dobozból készült, a játéktábla összetekerve kerül bele.

Hátha valaki készítene ilyet, a helyszínek nálunk: Auchan, Tesco, patika, orvosi rendelő, Obi, Shell, cipőbolt (Salus), Posta. Lehetne még IKEA is, sajnálom, hogy az kimaradt.

Decemberi torta 1.

Öcsém szép kerek szülinapját ünnepeltük ma, ehhez gondoltam, hogy csinálok valami tortát - én, a nem épp tortakészítő tehetség.

Valami nem csokisat akartam, és mivel a kókuszt szereti, gondoltam legyen kókusztorta. Mikor recept után kutattam a neten, találtam egy olyan képet, ahol a torta tetején Raffaello-k vannak, innen jött az az ötlet, hogy saját készítésű kókuszgolyókkal díszítsem a tetejét.

Alapnak bolti piskótalapot vettem, abban aztán tényleg béna vagyok. 3 részre vágtam megkentem vékonyan házi savanykás baracklekvárral, majd a kókuszos krémmel. Utóbbival kívül is, majd kókuszreszelékkel megszórtam. A tetejére meg jöttek a golyók, egy részük kókuszba, más részük kakaóporba forgatva.

Szerintem nagyon finom lett, csinálok majd máskor is.

A krém:

Főztem egy vaniliás pudingot és kihűtöttem. 15dkg margarint kikevertem 10 dkg cukorral, majd belekevertem a pudingot és 20dkg kókuszreszeléket.

A golyók:

3ek lisztet, 5ek cukrot és 1ek vaniliás mézet elkevertem 3dl tejjel (szójaitallal), majd felfőztem. Belekevertem 10dkg margarint és egy csomag (20dkg) kókuszreszeléket. Állni hagytam amíg kihűl, majd a fiúkkal golyókat formáztunk belőle és kókuszreszelékbe (kakaóporba) hempergettük. A közepébe banánchipset tettem (valahol olvastam és ki akartam próbálni), de nem volt az igazi, legközelebb aszalt cseresznyét tervezek.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Volt itt még az ősz is

Elmaradt néhány kép feltöltése. Pl ezeké a helyes parafa madaraké, amiket még november elején készítettünk a fiúkkal: Én kivágtam a formát, ők ráragasztották a korábban préselt színes leveleket. A madárházikót Jákob készítette nagy lelkesedéssel Áron terevei alapján fagyis pálcikákból.

Aztán itt egy ablakdekoráció, ami igazán szépre sikerült. Stiftes ragasztót használtunk hozzá. Kb. egy hónapig változatlan volt a látvány, aztán december elején, épp jókor lassal elkezdtek lehullani a levelek. (Azért itt még kint sem rossz a látvány - mára csupsz-kopasz.)

A mostani hópelyhes díszítés ilyen. A vattakorongokat damilra fűztem, közte mindig háromszorosan megcsomózva. Ezúttal egyedül. Lehet, hogy a fiaimnak így adventben már kicsit sok a csinálnivaló? Vagy csak ehhez nem volt kedvük?

Madáretetőt is készítettünk, ami nemrégiben került ki a helyére. Hála az időjárásnak még talán nem is késtünk el vele.

Először is az alapanyagok:

A doboztetőt először félbevágtam, majd a doboz alját fúróval, tetejét ollóval fakanálnyél vastagságúra kifúrtuk. A fakanalakat olyan hosszúra vágtuk, hogy hátul csak egy kicsi lógjon ki. (Az egyiken látszik is egy csík, addig van a doboz összeszerelt állapotban.)

Külön az elemeket lefestettük akrilfestékkel (na, ezt a fiúk csinálták), szárídás után összeszereltük, feltöltöttük magokkal, és kihelyeztük a kertbe. Nem számítottunk ekkora segítségre, de nálunk a fakanálvéget a kerítés lécei közé szorítva épp megáll mindenfajta kötözés, vagy ragasztás nélkül.

Sütőtök

Két dolgot is készítettem még novemberben sütőtökből, de mivel az egyik karácsonyi ajándék is lett, csak most mutatom meg őket.

Sütőtök lekvár naranccsal, fehérborral

Így készült: Egy nagy sütőtök belsejének egy részét felkockázta nekem a párom :) Lemértem, 3kg lett. Ezt két adagban fél-fél órára betettem a sütőbe nagy lángra, majd lábosban főztem tovább. (Nem tudom a sütő számított-e az ízhatásban, nem vagyok benne biztos.) Adtam hozzá egy kevés vizet, kb. 3dl fehérbprt, kb. 15-2l narancslét, 1 citrom és 4 narancs kifacsart levét és féll kg cukrot. Addig főztem, míg majdnem pépes nem lett, aztán még botmixerrel is rásegítettem. Üvekbe töltöttem, száraz dunsztban hűtöttem ki. A szépséges matricákat Áron fiammal közösen készítettük (Az én dolgom az előrajzolás és az írás volt.)

Sütőtökös-szilvalekváros pite

Ez a süti már másodszor készült nálunk Fűszeres Eszter receptje alapján. Nem emlékszem már miért, de a múltkori nem volt igazán tökéletes, most mindenesetre a követlező változásokat eszközöltem, és így tökéletes, már forrón is jól szeletelhető lepényt kaptam:

• Nem volt itthon teljes kiörlésű liszt, így búzacsírás finomlisztet használtam. (Na ezt azért fele-felére cserélném legközelebb.)
• A liszt kivételével semmit nem mértem ki pontosan (no és a tojás ;))
• A tészta összeállítsásában (is) segítettek a fiaim, így fordulhatott elő, hogy a kelleténél több olaj került bele. Ettől kicsit laktatóbb lett a tészta, de kevésbé száraz, szóval megtartom. Pontos mértéket nem tudok, de Eszteré sem volt az ;) És így megspóroltam a sütőpapírt is, környezettudatos süti :)

Azért a könyebb kereshetőség kedvéért idemásolom eszter receptjét a fenti módosításokkal:

Advent

Itt van hát megint. Elkezdődött. Mi pedig teljes lelkesedéssel vetettük bele magunkat a készülődésbe. Elsőként a mézeskalácsokat sütöttük meg. De azóta készült már adventi koszorú:

és adventi naptár is:

Utóbbihoz egy nagy kartonra először előrajzoltunk egy fenyőfát, majd szivaccsal kék hátteret festettünk (élőben szebb ám a színe, de hát ezek a téli fények....). Száradás után pedig fültisztító pálcikával hópelyheket pöttyöztünk rá. Másnap felszabdalt zöld anyagdarabokkal kitöltöttük a fa formát, majd Milton kapoccsal kijelöltük a 24 dísz helyét. December 1. után naponta kerülnek majd fel a fára a szintén saját készítésű papírmassé díszek. Ezeket úgy készítettük, hogy a péppé főzött és turmixolt, tapétaragasztóval kevert papírmassé masszát szilikon jégkockakészítőbe nyomkodtuk, mikozben mindegyiknek kis raffia akasztót is készítettünk. Pár napig tartó radiátoron szárítás után pedig lefestettük őket. (Tapasztalat: nagyon alaposan össze kell nyomni, különben lyukacsos lesz és szétesik.)

Karácsonyfadíszeket is készítettünk a fiúkkal, és mivel szülinapi ajándékok voltak, amiket már át is adtunk, meg is mutathatom őket. A kreatív boltban vásárolt műanyag gömbök egyik felét belül lekentük decoupage lakkal, majd megszórtuk (nem is olyan könnyű, hogy mindenhol legyen) durva szemű sóval. A másik félgömb belsejét idő hiányában én festettem le akril festékkel fehérre, de a kívül lévő hóember arc megintcsak gyerekmunka. Fültisztító pálcikával készültek a szemek, a száj, és a répaorr is. (Tapasztalat: A só jobb lett volna kívül, nem potyog le, a ragasztó szépen megtartja, a másik oldala meg kevésbé szép.)

Csomagolásra várva:

Tavaly résztvettem a Kifőztük karácsony című jótékonysági kezdeményezésbe. Abban az újságban két képeslappal szerepeltem, amiket tavaly végül nem is mutattam be a itt a blogon. Most viszont még nem késő elkészíteni őket.

Az elsőhöz néhány sima géppapírból kivágott fehér karikára és sötét színű karton alapra lesz szükség. Meg egy fehéren fogó töllra, aminek minél vékonyabb a hegye, annál szebb a végeredmény. A köröket az itt látható módon hajtogatjuk (már 1,5 éves gyerekeknek is megy), összeillesztjük, felragasztjuk, majd dekoráljuk. Ha a vékony filccel csak irkafirka (=hóvihar) készül köré, az is szép.

A másik képeslaphoz színes csomagolópapírból kivágott csíkokra és valamilyen szalagra lesz szükség. Ezt nem is magyarázom, nagyon egyszerű elkészíteni.

 Jó készülődést mindenkinek!

Novemberi szemezgető

Ilyesmik születtek novemberben mifelénk:

Egy szépséges koszorú már nem is tudom milyen töltelékkel. Lekvár és alma volt benne, az biztos és dió nem, az is. De nem lett igazán jó, szárazra sikerült. A beltartalmon még van mit dolgozni. de a külcsín miatt mindenképp továbbgondolásra érdemes. Inspiráció Limarától. 

Márton napi lámpások (a 2. az enyém, a másik kettő a fiúk műve)

a

A lámpahordók:

Órarend az óvodai programokkal hétvégére pedig "család" bejegyzéssel. hasznos darab mindkettő.

Napi mosoly

Amikor a gyurmafestéshez használt szuperolcsó, de ócska csomagolású ételfestéknek szuperjó lesz a csomagolása is.

Halottak napja

Hosszan értekezhetnék arról, hogy bár nem vagyok ellene az új és külföldi ünnepek beszivárgásának és térnyerésének, milyen furcsának találom, hogy a Halloween szinte kiszorítja a halottak napját. De nem teszem, helyette inkább megmutatom, mit vittünk mi ma a temetőbe:

A fiúkkal készítettük úgy, hogy az üvegek belsejét sima temperával festettük be, kívülre pedig arany színű öntapadós matricából kivágott szíveket (más könnyen kivágható forma nem jutott eszembe) ragasztottunk.

Az a jó az ilyen tevékenységekben, hogy alkalmat adnak a beszélgetésre, emlékezésre, ráhangolódásra.

Így néztek ki a mécsesek a helyszínen:

Csodás alapanyagok, egészséges gyerekkonyha, sok szöveg

Most pedig áradozni fogok. Mégpedig két olyan alapanyagról, amit talán mindenki ismer, bárhol beszerezhető, nem megfizethetetlen, egészséges és változatosan felhasználható. És amikbe beleszerettem az utóbbi időben.

Az első a zabpehely. Eleinte csak egy bizonyos péksütibe használtam. Aztán nem olyan rég rájöttem, milyen jó is a zabkása reggelire: A zabpelyhet jó esetben nem felejtem el beáztatni előző este, így aztán másnap szinte már csak megmelegítem, majd mandulával, konzerv, vagy friss gyömölccsel, lekvárral, kakaóval ehetem is. Ha nem ásztatom be, akkor pár percet főzni is kell, de még így is villámreggeli. Aztán elkezdtem beletenni a zabpelyhet a legváltozatosabb kenyérfélékbe. Többnyire úgy kezdem a kenyértészta dagasztást, hogy némi vízbe beleöntök 1-2-3 marék zabpelyhet. És mindig arra gondolok, milyen egészséges is. Állítólag ez a legkönyebben emészthető gabonaféle. Aztán jött a panírozás: ritkán eszünk rántott dolgokat, utálom ugyanis a vele járó macerát (millió edényt) és a fertelmes olajszagot is, de ha mégis becsúszik valami, igyekszem a panírozást a lehető legegyszerűbben megúszni. Így aztán többnyire valami kulimászt készítek, amibe egyszerűen belemártom az illető húst, halat, vagy zöldséget. Ezeknek a kulimászoknak gyakori alapnyaga a zabpehely. És végül, de biztosan nem utolsóként ott van még a fasirt. Akár húsból, akár töldségből készül, jól illik bele a zabpehely, mondjuk a zsemlemorzsa helyett.

Másik legújabb kedvencem a sárgaborsó. Gyerekkoromból leginkább főzelék formában ismerem és nem épp a kedvencem. Nagyon nem. Sokáig nem is használtam a saját konyhámban. Aztán vettem egyszer-kétszer, már nem is emlékszem mibe. Mióta azonban egy barátnőmtől megtudtam, hogy a sárgaborsót elég fél-egy órát áztatni (*pirul*, hogy csak most), nagyon jóban vagyunk. Nincs nekem elvileg bajom az előző esti beáztatásokkal, csakhogy nem vagyok ilyen tervszerű, a legritkább esetben jut eszembe. Szóval azóta kerül paradicsomos ragukba, egytálételekbe, és fasirtba is. Mindenfélébe, amiben a mostanában oly divatos csicseriborsót írják. Szerintem még kenyérbe is ki fogom próbálni.

És akkor egy kép a kettő találkozásáról: sárgaborsós, zabpelyhes fasirt:

Volt még benne: tojás, vöröshagyma, fokhagyma, kurkuma, só, bors stb.

Egy másik régóta bennem motoszkáló és megosztásra váró téma: Hogyan adjunk gyermekünknek olyan étleket is, amiket a válogatós fajtája épp nem hajlandó megenni?

Nem vagyok híve a gyerek átverésének. Nálunk ha megkérdezik mi van az ételben, én bizony megmondom. De egyrészt sokszor nem kérdezik meg, vagy ilyen formán nem is zavarja őket a máskor ellenszenves alapanyag. Szóval néhány ötlet, amit én szoktam:

• Fasirtba, még ha a leghagyományosabb húsos típus is, nálunk mindig kerül valami zöldség. Ami épp van: sárgarépa reszelve, karalábé, cukkíni...
• Remekül, észrevétlenül eltűnik a bolognai szószban is a vöröslencse.
• Egy időben gyakran készítettem sütőben sült tésztát: Vízben kissé előfőztem, majd besamel mártással, amibe mindig került valamilyen összeturmixolt zöldség (a fokhagyma, hámozott cukkíni színe miatt észrevehetetlen) összekevertem. Tűzálló tálba öntöttem, amjd betoltam a sütőbe. Sajta sem lehet rossz a tetején.
• Kenyérbe is bele lehet sütni ezt azt: sárgarépát, káposztát, főtt sárgaborsót.
• Legújabb felfedezésem, hogy a panírba is beletehetünk ezt-azt. Az én nagyobbik fiam pl. nem szereti a paradicsomot semmilyen formán, ám ha a panírozához használt fent említett kulimászban összeturmixolt paradicsom a folyadék, akkor kifejezetten ízlik neki.

Hogy kicsit javítsak a szöveg-kép arányon, most mutatok még két jól sikerült adag péksüteményt. Egyszerre készültek, ugyanabból a tésztából. (Bevallom, lusta vagyok a receptkereséshez és betartáshoz, csak érzéssel gyúrok tésztákat mindenhez, úgyhogy azt csak nagyon körülbelül tudnám leírni. Van benne margarin és tej helyett rizsital.) Vicces módon a cukrot ezúttal véletlenül kifelejtettem belőle, ezért a vastag porcukor-réteg a tetejükön. De még így is nagyon finom és kelendő volt.

Sárgaborsó curry

Ezt főztem ma. Így:

1. A sárgaborsót néhány órára beáztattam, majd feltettem főzni kb. fél órát.

2. Vöröshagymát kockára vágtam és összetört római köménnyel és koriandermaggal olajon megpirítottam. Kurkumával megszineztem. (Minidg félve teszem bele a jó sok (2 evőkanálnyi?) fűszert, de végül sosem bizonyul túlzásnak.) Rádobtam némi kockára vágott sárgarépát is.

3. A két adagot összeöntöttem és egy paradicsom konzervet adtam hozzá. Sóval és garam masalával fűszereztem.

4. Nem bírtam ki, hogy kicsit később egy kis mirelit leveles spenótot is beledobáljak egyrészt a színe, másrészt egészséges volta miatt. De ez simán kihagyható.

5. Eredetileg naan kenyér illik hozzá, de mi most maradék kölessel és sárgarépás krumplipürével ettük, holnap pedig ugyanezt a keveréket fogjuk szamószákba tölteni a fiúkkal.

Kreatív játék 3: Babzsák

Nagyon helyes kis dolgot találtam ki, persze lehet, hogy mások már sokkal régebben ... :)

Babzsák zokniból.

Merthogy a zokniknak többnyire a sarka, talpa, orra lyukad ki, de legritkább esetben a szára. Én meg (ezt is) úgy sajnálom kidobni. Szóval a mintásakat többnyire elteszem, jó lesz még valamire felkiáltással. És most lőn!

Készítettem már babzsákot vegyes anyagokból elsősorban érzékelés fejlesztő céllal, illetve van egy 8 darabos hagyományosabb készletünk is alapszínekkel (2 piros, 2 kék, 2 zöld és 2 sárga) színtanuláshoz, dobálós játékokhoz. Most a munkahelymre is kellett egy készlet, és ez jutott eszembe.

Levágtam a zoknik fejét, kifordítva a vágásnál végigvarrtam, megtöltöttem babbal (igen, ezúttal semmi cifrázás :)) mérlegen mérve a tömeget, majd kívülről összevartam a zokni eredetileg bebújós részét. Hogy miért mértem? Hogy dobálásnál, 2 vállon, 2 kézben, 2 lában tartásnál egyformák legyenek. (Nekem 80g lett így egy-egy zokni töltelékkel együtt, ha valakinek ez segítség a bab bevásárlásnál :))

Az átlagnál kicsit kisebbek, de bölcsiseknek tökéletes méret.

És mert kellett nekik valami tartó is, hát falfestékkel gyorsan befestettem egy üdítősdobozt. Semmi extra, semmi szépség, puszta praktikum. A festékkereséssel, dobozlevágással együtt kb. 5 perces munka.

Ilyen volt:

Ilyen lett miután a feliratokat is belekarcoltam:

És hogy miért is jó, ha van babszákunk? Íme néhány ötlet a teljesség igénye nélkül:

• A legkisebbeknek lehet gyűrni, fogni, pakolni, nézegetni és örülni, ahogy anya lebólintja a fejéről. Ha ülni tudnak, már ők maguk bólinthatják le, kérésre akár előre, hátra oldalra, vagy anyát utánozva ugyanígy.
• Kicsit nagyobbak már tornyot is építhetnek belőle, sőt lehet ez egy nagyon egyszerű társasjáték is, mikor felváltva teszünk és együtt óóóó-zunk, mikor valakinél ledől. (8 db még nem dől le, ahhoz több kell :))

• Szerepjátékban lehet autóút, baba párnája, takarója, konyhai alapanyag, vagy bármi más.
• Ezek a zoknis fajták, vagy a színesek is kiváló lehetőséget nyújtanak a párosításra. Többfélénél lehet csoportosítani is: mintásak és simák, kékes színűek, pirosas színűek stb.
• Lehet velük simán célbadobni karikába, lábosba, tálba. Akár versenyt is rendezhetünk.
• Testrészeiket tanuló gyerekeknek adhatunk olyan feladatot (fekve, ülve és állva is), hogy tedd a hasadra, térdedre stb. Jó iránytanuló és diszlexia megelőző feladat nagyobbaknak az is, hogy fogd a jobb kezedbe és tedd a bal válladra (a kereszetezett irányok nagyon hasznosak, de nem kell csak annak lenni).
• Mindenfajta okosító játékot szórakoztatóvá tehetünk vele. Leteszünk képeket/szavakat a földre (lehetnek mondjuk színek, vagy az angol szavak, állatok nevei) és mondjuk a gyereknek, melyikre kell dobni. Egyszerűbb, ha azt mondjuk amit lát (mondjuk: "Dobd a kutyára"), nehezebb, ha valami olyat, ami arra utal ("Melyik az az állat, amelyik ugat?" "Hogy mondják angolul, hogy...?"), Megint más, ha a képeket mátrixban helyezzük el és a helyét határozzuk meg a többihez képest ("Mi van a tehén alatt?" Jobbra, balra stb.) Ja, és persze nem muszáj képnek lenni, lehetnek ezek színes tálak, vagy bármi más is.
• Jó memóriafejlesztő feladat, ha  néhány babzsákot egymás mellé teszünk és egy (vagy később 2, 3 ) játékot (lehet kép, vagy kirakódarab) eldugunk alatta úgy, hogy a gyerek is látja, majd miután visszatettük a babzsákot megkérdezzük, hogy hova tűnt a ... Először 3 babzsákkal kezdjük, ha a gyerek kicsi, utána lehet 6 babzsák 1 kép, vagy 2 kép stb. Tovább nehezíti a dolgot, hogy miután a ... bebújt valahova letakarjuk az egészet egy kendővel, hogy a gyerek ne tudja a szemét folymatosan ott tartani, vagyis tényleg emlékeznie kelljen. (Érthető ez így? Nagyon egyszerű játék, csak leírni nem az.)
• Mozgás ügyesítő feladat, ha babzsákkal a fejen kell feladatokat végrehajtani, mondjuk végigmenni a padon, vagy leguggolni.
• A bordásfalra mászást is ösztönözhetjük azzal, ha a kellő magasságba felteszünk pár babzsákot, amit össze kell gyűjteni. (Nagyobbaknál legyen valami értelmes cél, vagy mese. hozzá.)
• És utoljára hagytam a kedvencem: Babzsákokon lépegetés a mozgáskoordináció fejelsztésére és a lábfejboltozat erősítésére. Szigorúan mezítláb! Lehet úgy is, ahogy a képen látszik (alatta mindenképp valami olyasmi, ami nem csúszik, én most csak a kép kedvéért pakoltam ki őket, a gyerek így nagyot esne!), vagy úgy, hogy a szőnyeg alá dugjuk a babzsákokat, tehát igazából nem is látszanak, csak hepehupás lesz tőlük a terep.

.

Jó játékot mindenkinek!

Papírmassé

Kicsit kísérleteztünk most ezzel az anyaggal is, méghozzá azzal a formájával, amikor a papírból pépet készítünk, majd ezt használjuk, szinte mintha gyurma lenne.

Először is kiadtam a fiúknak, hogy aprítsanak fel használt papírokat és néhány tojástrartót. Ezt egy napra beáztattam.

Aztán főztem vagy 2 órát, majd összeturmikoltam a botmixerrel. Nem mondhatnám, hogy szerette :) A pép felét eltettem a hűtőbe. Több mint egy hónapig ácsorgott ott és kutya baja nem lett. A másik feléhez egy kis tapétaragasztót adtam és már kezdődhetett is a gyurmázás. Az akkor készült képeim sanos technikai problémák miatt elvesztek, de néhány elkészült darab még megvan: Volt vastag papírkarton hengerünk, azt félbevágtam, majd alagutat készítettünk rá. Kindertojás belsőkbe pedig különböző dolgokat tettünk (csengő, rizs, kő), majd labdaként bevontuk a masszával. A napon kb. 2 nap alatt megszáradt, utána lefestettük. (A tojástartó a tartójuk.)

Ilyen közelről:

De ezen a képen talán még jobban látszik.

Ezek a pálcák kb. 10 cm hosszúek és arra fogom őket használni, hogy olyan pici gyerekeknek, aki még az ujjukat nem tudják beledugni, ezt tegyem az ujjbábba, hogy megfoghassák. A belsejükben 3-3 szál hurkapálca van erősítésképp.

És végül készültek a masszából a képen látható pici tökök. Ennek a belsejében is ezzel-azzal megtöltött vitaminos doboz van, vagyis csörögnek is. A fiúk festették klejszterrel. A második eresztésben készült alkotásokat sütőben szárítottam ki legkisebb lángon nyitott ajtónál.

(A képen látható nagy narancssárga fej szintén papírmassé, csak a tapétaragasztóval lufira csík ragasztgatós típusú :))

Gyerekszobák

Még nyáron volt, hogy nekiláttunk kifesteni és kicsit felújítani, átrendezni a lakást, elsősorban a gyerekszobákat célozva. És nem, nem most fejeztük be, csak a dokumentáció ugye :)

Szóval az új falszín a gyerekszobában világos, a lakás többi részében sötét barna (kakaószín?).

Ehhez a gyerekhálóban zöld és natúrfa berendezés került nagyrészt a meglévő bútorokra alapozva. Új viszont a fiúk emeletes ágya, amit én terveztem és asztalossal csináltattunk, és persze cseppet sem szabvány méretű :) De majdnem (190x80cm-esek az ágyak, tehát nem sokban maradnak el a szabványos felnőtt heverő mérettől.) Szerintem nagyon szép lett és hasznáni is jó, szeretem. A "dizájn" pedig fás-erdős-növényes. Így néz ki az ajtóból:

Ez pedig a másik fele:

És akkor a részletek: Mindenképp zöld lepedőt akartam, de mivel nem kaptam, hát vettem fehéret és zöld mosógépes textilfestéket.

A fát én festettem. A törzset és az ágakat szabadkézzel, a leveleket egy irattartó tasakből kivágott sablonnal, ecsettel. A sötétbarnához az eredetei (nem fehérrel világosított) kevert festékünket használtam, a levelekhez pedig zöld és sárga színezőpasztát.

Ezekkel a színekkel és a leveles sablonnal befestettem emúgy néhány cipősdobozt is. Jól mutatnak a polcon. + nagyon jó ezzel a festékkel dolgozni, egész beleszerettem: jól fed, ne lesz csíkos, nem ragad mikor kész, nem mérgező... Mi kell még?

Az IKEÁban vett és méretre vágott függönyök aljára polár takaróból kivágott levelek kerültek. Csak középen felvarrva.(Ehhez a zöld takaróhoz igyekeztem amúgy hangolni a többi színt.)  Ez a függöny adja egyébként a szoba nagyon barátságos, intim hangulatát.

Az alsó ágy alatti kuckót ugyanazzal a függönnyel szeparáltuk el, csak itt padlóközelben füvet varrtam a szélére. A képen direkt fellibbentve, hogy látszódjon, mögötte is "fű van". (Szintén IKEÁs szőnyeg, épp a megfelelő méret volt :)) A fiúk ezt a részt titkos kamrának hívják.

És a titkos kamra belülről: (A falvédő régi, szerepelt is már a blogon, régen a pelenkázó fölött volt, most játéktartó.)

Szeretnék még falvédőt is, mielőtt nagyon ránkhidegedne, de az eddigiek nem illenének ide. Vettem is két sötétbarna polár takarót, de még nem vagyok benne biztos, hogy ne lenne-e túl sötét. Gondolkodtam azon is, hogy veszek még IKEÁs függönyt és abból valahogy valmai... Csak varrni nem akarok sokat, az is jó lenne, ha semmit sem kéne :) Valakinek ötlete?

A másik szobában az egyik falat csíkosra festettem. Így a képen nem mutat rosszul, de a valóságban nem lett olyan stílusos, mint gondoltam. Már másképp csinálnám. (És nagyon macerás volt, ellentétben pl. a fent említett fával.)

A felső sötétbarna csík körbefut a szobán. (A falon a fiúk maguk rajzolta képek.)

Kartondoboz

Mindig kicsit sajnálkozva és némi lelkiismeretfurdalással dobom ki a jó kis kartondobozokat. A gyönyörű ezüst belsejű üdítőset, a szép színű gabonapelyheseket, a szupervastag 3-5 literes üdítősökét... Az ember vagyonokat hagy a kreatív hobby boltokban, itt meg ez a sok klassz alapanyag tömegével...*

Üdítősdobozból készült már korábban fűzőcske, a gabonapelyheseket meg sokszor felvágjuk könyvborítónak nagyobbik fiam saját készítésű könyveihez, vagy kivágjuk róla legalább az autókat, de most valami újat és nagyon egyszerűt mutatok. Szintén nagyfiam játéka inspirált, mert mostanában visszatérő téma nála a pénz. Készítettünk hát játékpénzeket tömegével. (Sajnos ezt a nagyon vastag kartont csak én tudom elvágni.) Nem ragozom, nagyon egyszerű az egész, a játékban rejlő lehetőségeket meg mindenkinek a fantáziájára bízom (főleg, ha több dobozunk van).

Van egyébként még egy zseniális felhasználási lehetősége az üdítős dobozoknak, de ez egyelőre maradjon titok, mert fotóznom kell. Az ötlet egyébként nem saját.

*A férjem időnként már furcsán néz rám, amiért gyűjtöm a kupakokat, gurigákat, vitaminos műanyag dobozokat, golyós dezodor golyóját és ki tudja még mi mindent. :)

Sárga rakott krumpli

Ma sikerült összehoznom egy finom ebédet, és elhatároztam, kivételesen nem hagyom a feledés homályába veszni. Általában ugyanis az történik, hogy ha jól sikerül valami, akkor lefotózom, hogy majd felteszem ide, aztán mire hozzájutnék, hiába látom a képet, már elfelejtettem, hogy is volt. De ma másképp lesz! Szóval ezt a nagyszerű fantázianevű alkotást így készítettem:

Sárga rakott krumpli

1. Egy marék sárgaborsót beáztattam kb. egy órára, majd feltettem főni. Mikor már majdnem megfőtt, egy marék vöröslencsét is adtam hozzá. (Ezek voltak itthon, nyilván egyikkel, vagy másikkal külön-külön is jó.)

2. 3 nagy fej hagymát olivaolajon megpirítottam, sót, borsot, pirospaprikát, kurkumát adtam hozzá, majd egy kis paradicsompürét. Végül belekevertem a megfőtt hüvelyeseket.

3. A Pataki tálba a következőket rétegeztem. főtt, felkarikázott burgonya - a fenti ragu (só nem kell a burgonyára, ha a ragu elég sós) - felszeletelt gomba és sárgarépa vegyesen, rá vegyes zöldfőszer - burgonya - ragu - gomba, répa, fűszer - burgonya, fűszer.

4. A tálat betettem az előmelegített sütőbe és kb. 30 percig égettem a gázt, majd benthagytam ebédig.

Finom volt, ennyi. :)

ui.: A zöldségek nagy részét a fiaim szeletelték ;)

#168

Szeptembertől két foglalkozást is indítok Szigetszentmiklós-Lakihegyen kicsiknek.

Az egyik a már ismert (most újrainduló :)) Tündérsíp, amely egy éneklős, mondókázós, hangszerezős, játékos 45 perc leginkább a 6 hónapos - 3 éves korosztálynak.

A másik a vadonatúj Fészekalj, mely hasonló korú testvérpároknak szól, és amelyben a zenén kívül egy kicsit több mozgás is helyet kap majd.

Terveim szerint továbbra is csinálom majd havonta egyszer a felnőtteknek szóló Akarsz-e játszani?-t is, ha lesz rá igény. Ennek helyszíne pillanatnyilag a Fejlsztőház Budapest 11. kerületében.

Részletek a fenti linkeken a honlapomon.

Ha bárkit bármelyik foglalkozás érdekel, jelezze felém e-mailben (nagyorsolya(kukac)inbox(pont)com), vagy telefonon (06 20 447 3778) és küldök neki tájékoztatást, amint megvannak a pontos dátumok.

Köszönöm, ha másokkal is megosztjátok!

János hegy - Normafa

Mángold

Az első találkozás :) Remélem, lesz még. Pl. holnap, ha eljutok a piacra.

A levelébe rizst töltöttem, mégpedig így: Mángoldlevélbe csavart rizs (inspiráció innen.)

A rizotto rizst kevergetve megfőztem folyamatosan pótolva a folyadékot. Ez kb. fél óra. Jól megfűszerezve fűszersóval. Volt egy szakadt levelem is, azt is belevágtam a rizsbe.

A többi levelet a szárnál fogva néhány másodpercre lobogó vízbe mártottam, majd kiterítettem. A szárat levágtam (sokkal jobban KI kellett volna vágni, mert így nagyon nehéz volt feltekerni), majd minden levélbe (igen, én egyesével) egy jó adag rizst tekertem. A képen látszik, hogy tényleg nem kicsi a csomag, a tányér egy kisebb (de nem desszertes) lapostányér. Egy tepsibe olvasztott margarint, fehérbort és sót tettem, ebbe helyeztem a kis csomagokat. Igazi rizottó ízű nagyonfinomság.

A szárakból, ahogy NoSalty is javasolja salátát készítettem.

A feldarabolt szárakat ecetes (talán kicsit túl ecetes, elég lett volna 1-2 evőkanál) vízben megfőztem, aztán a mirelit (vegyes színű) zöldbabot is. Egy tálba belefacsartam egy citromot, olivaolajat, sót tettem bele (a főzővíz ne legyen sós!), majd a kertben található fűszerekből egy jó adagot: petrezselyem, kakukkfű, snidling, bazsalikom, oregano. És egy kis borsot is.(Nekem a fokhagyma nem kívánkozott bele.) Összevágtam 1 fej lilahagymát, beletettem a szárakat és a babot és már ettem is. De hidegen is finom :)

UPDATE: Azóta készült mángold krémleves is. Hagymapirítás, rá a mángold + alaplé, pici ecet, főzés. Turmixolás, kicsi rizsital, kicsi burgonyapehely. Nagyjából így. NAGYON finom volt!

Indiántábor 2011

Az elmúlt hét végén a tavalyihoz hasonló, de egyúttal 3 napos baráti gyerektábort rendeztünk nálunk. Idén indiánosat. Ami rendelkezésre állt:

7 db gyerek a 2-7 éves intervallumból

4 db lelkes anyuka

1 db állandó apuka

2 db néhol felbukkanó apuka

sok-sok ötlet és némi előre összegyűjtött alapanyag.

Fentiekből kiindulva a következők születtek:

1. Festettünk totemoszlopot

Ehhez a festéket (klejszternek hívják) az előző posztban vázolt recept alapján készítettem most már kicsit rutinosabban, illetve felfegyverkezve némi Réka barátnőmtől kapott porfestékkel. (Ja, és hűtőben kell tartani, az előző adag csúnyán rámrohadt!)

2. Anyukák közös munkája eredményeként épült egy tipi is a kertben.

3. Némi otthoni előkészítés után (miszerint pólófestés, bevagdosás, lányoknak szabás :)) elkészültek az indián ruhák gyöngyfűzéssel, pólófestéssel.

4. A fejdíszek pedig pólóból vágott csíkokból lettek fonva, színes tollal díszítve.

5. Este beavatási szertartás esküvel, próbatétellel, beavató itallal, ajándékkal stb. (Az ital nem volt épp kellemes: narancslé, benne kókuszreszelék.)

6. Még mindig első nap: bölénysütés. Második nap: kukoricalepény.

7. Másnap korommal rajzolás (saját testre is).

8. Agyagozás.

9. Álomfogó készítés. (Nem az én projektem volt, de zseniális a technika, lehet, hogy egyszer csinálok róla fázisfotókat, ha Vera megengedi. Megengedi?)

10. Amuletthez különféle kincsek (kagylók, gyöngyök, pénzek) batyuba kötözése.

11. Napszellem készítés: mindenkinek körberajzoltuk a kezét és kivágtuk a lenyomatot, majd felragasztottuk őket két papírtányér közé.

 11. Indián dob készítés

Ehhez parafadugókat előre kifúrtam, majd beleragasztottam egy-egy sajtos dobozba. A doboz oldalára is csináltam 2-2 lyukat, majd kívül lefestettem fehérre. A többi közös munka: Az oldalsó lyukakba spárgát fűztünk, ennek a végére 1-1 gyöngyöt kötöttünk. Celluxxal, vagy csomóval oldottuk meg, hogy a zsinór ne mozduljon el. Aztán összeragasztottuk a doboz alját és tetejét, beledöftünk kínai (akarom mondani indián) evőpálcikát (ez felnőtt munka, erő kell hozzá, és a dugót is fogni kell közben), aztán már csak a díszítés volt hátra. Elég strapabíró darab lett.

Volt egy másik dob kísérletem is, amit végül elvetettem, de azért megmutatom, mert a hangja zseniális. Egy (nem éles szélű) konzervdobozra egyszerűen rá kell húzni egy lufit, aminek előzőleg levágtuk a száját és a keskeny részt. Legjobban úgy szól, ha megcsippentjük a membránt, de sajnos így nem él soká, legalábbis ezzel az ócska lufival.

12. Ja, volt bölényvadászat is: A földbe leszúrtuk a hurkapálcikára erősített bölényképeket, ők voltak a csorda. Aztán labdával egyszerre támadtunk. A kicsik nagyobb labdát kaptak - legalábbis első körben :)

13. Arcfestés.

+1 Megnéztünk egy indiános ismeretterjesztő folmet is, nem is egyszer.

A többi már nem indiános: medencézés, rohangálás, hinta, csúzda, kerékpározás, közös étkezések, sátorban alvás, éjjel a házba bemenekülés...