alkotO

Csigaprojekt, avagy az önismeret rögös útján 7. nap

Mindenki izgul? :) Most akkor az elején, vagy a végén kezdjem? Annyit elárulok, hogy elkészült ma a csigavacsora, de a történetnek még nincs vége, holnap folytatás következik. És akkor nézzük, mi is volt ma. Vastaggal a nagyon konkrét történések, vagyis gyakorlatileg a recept:

Reggel úgy éreztem, eljött az idő, és vizet forraltam. Az előírás szerint a lobogó vízbe dobtam a csigákat. Jelentem NEM sikítanak! Szerencsére :) 3-4 percig főztem őket újraforrás után, majd leöntöttem a vizet és egy pálcika segítségével egyenként kiforgattam a csigákat a házukból. Ekkor így néztek ki (engem azért meglepett, hogy sokan csigabiga alakúak maradtak): 

Azt írták, itt le kell szedni a csigák végén évő fekete részt. Namost a képen nem látszik túl jól (elnézést az ócska vakus képekért), de csigák szinte végig feketék voltak, legalábbis azokon a részeken, ami a házban maradt a főzés alatt. Viszont ha végigsimítottam őket, a test végn egy pici rész tényleg a kezemben maradt, na ezeket kidobtam. Aztán 20 perc sós vizes áztatásnak kellett következnie, majd alapos ledörzsölésnek. Utóbbira már nem volt időm, így csak kicsit végigmorzsolgattam őket, leöntöttem a keletkező sárga nyálkás, nyúlós vizet, és újra sós vízbe tettem őket, majd jópár órára magukra hagytam. Utána jött az alapos dörzsölés sokszori vízváltással, de a talpakról valahogy így sem sikerült 100%-ig lemosnom a nyálkát, azt hiszem.

Következő lépés: főzés 5-6 órán át. Én az egyszerűség kedvéért zöldségleves-kockás lében kezdtem, majd később adtam hozzá kevés fehérbort (annyira szerettem volna inkább meginni, pedig nagyon ritkán iszom, most viszont már nem volt annyi, hogy nekem is jusson!), két vöröshagymát, amibe szegfűszegeket szurkáltam, 3-4 gerezd fokhagymát és 2 babérlevelet. Azok kedvéért, akik szintén belevágnának ebbe a kalandba elárulom, hogy ez bizony büdös, akosabban tettem volna, ha addig főzöm, amíg nem vagyunk otthon, csak ezt nem mertem megtenni.

A főzés végére a lé teljesen besűrűsödött (ennek még lesz jelentősége) és bebarnult. A kép csak a vaku miatt ilyen világos már megint, de legalább a csigák sem látszottak ilyen részletességgel a lábosban ;) Ami a csigák állagát illeti: a főzés közben kint maradt talp olyan marhahús-szerű. A bent maradt rész vastag, húsos része finom puha, omlós, a csiga belsejében lévő szervek (?), ez-az pedig kifejezetten rágós, bár azért pl. kanállal elvágható. Érzésre ez az utóbbi van túlsúlyban a tányéron.

És akkor következzen a mártás: Ahogy előre mondtam, a csgaházak előkészítésével és a csigák visszatöltésével nem bíbelődtem, de elkészítettem egy az ajánlotthoz hasonló mártást, amit a csigákra öntöttem egy kis jénaiban és pár percre betoltam a sütőbe. A mártás elemei: margarin, bors, petrezselyemzöld, újhagyma, fokhagyma. És a kész mű:

Az állagáról már írtam, de akkor az ízéről:

Pokoli sós lett, nekem ez volt a legzavaróbb. Valószínűleg a besűrűsödött lé miatt. A mártás azon kívül, hogy az amúgy is laktató csigához nekem kicsit durva ez a zsíros trutyi, túlzottan fokhagymásra és túlzottan petrezselymesre sikerült.

A család reakciói: kisebbik fiam és a férjem hősiesen megkóstolta velem, de senkinek nem ízlett. :) Ők 1-3 csigát ettek fejenként, én kb. a dupláját legyűrtem kenyérrel és citromlével, majd utánaküldtem egy-egy lekvárosat és mézeset is. Kenyeret mármint. :)

Mivel kidobni nem szeretném, ha már ennyit dolgoztam vele, meg aztán ki tudja belevágok-e ebbe még egyszer valaha, most a következőt tettem: a csigákról lemostam a mártást és éjszakára beáztattam őket sima fehérboros vízbe (ez már egy másik üveg bor, egészségünkre! :)). Holnap meg kitalálok valami szelídebbet. Remélem.

És ami mindenkit érdekel, hogy hogy volt gusztusom megenni azokat a csigákat, amiket pár napja még undorral fürdettem: Azt történt, hogy a forró vízbe még élő csigákat dobtam be, de attól a pillanattól, hogy a házból kiforgattam majd leöbílettem őket, már csak hús volt. Minden különösebb elhatározás vagy hókuszpókusz nélkül. Gondolom, a túlélésem érdekében ;)

Más bölcsesség most nem is jut eszmbe, de tessék, csak tessék, záporozzanak a kérdések!

ui.: Biztos is hogy a csigaházakból készül majd valami. Szélcsengőben gondolkodom, meglátjuk.

Csiga projekt, avagy az önismeret rögös útján 5-6. nap

Most ugye volt tovább az éheztetés. Igen, ezt teljes csendben töltik, már amennyit itthon vagyok velük és már amennyire behallatszik a kertből a házba :) (A fürdésnél is csak szolidan "csipogtak".) Különben ma bekukkantottam hozzájuk és mindenki behúzódott a házába. Gondolom, így védekeznek a kiszáradás ellen. Ez nem olyan vidám látvány, mint mikor nyújtogatják a szemüket.

Azt hiszem, holnap eljön a napja, hogy megegyük őket. Napközben nem lesz rájuk időm, de talán estére elkészülhetnek. Csak még újra kell olvasnom, hogy meddig kell főzni őket. És receptet is választani kell. Szóval lehet, hogy a vége vasárnap lesz.

Mai kérdés:

Vajon milyen állagú a csiga a tányéron? Én még sosem ettem. Rágós, vagy inkább olyan puha, velő-szerű? Valaki?

Csiga projekt, avagy az önismeret rögös útján 4. nap

Mától nem fürdenek a csigák, 3 nap száraz tisztulás következik előírás szerint. Ígí aztán nem is történt semmi.

Mai kérdés:

• Vajon nem száradnak ki a csigák 3 napig étlen, szomjan? Mégiscsak fúj a szél. (Jó, jó, tudom, hogy a lefedett tálban, de azért mégiscsak kint vannak a szabadban.) Lehet, hogy mire kinyitom az edényt fele akkorára aszalódnak?

Felüdülésképp: hamburger

Nagyon-nagyon rég ettem hamburgert, és úgy, de úgy megkívántam. Még épp csak tudatosult bennem az érzés, mikor szembejött a recept Fűszeres Eszternél. Annyit változtattam rajta, hogy a joghurtot kihagytam, instant élesztő helyett pedig frisset használtam a szokásos módon előre bekeverve kovásznak. Így persze a lisztet is érzéssel adagoltam.

Az eredmény: Nem a mekis laposra nyomható, hanem tartalmas, de édes, puha, igazi finom buci. És látványra is megteszi, azt hiszem.

A hamburgerhús készítéséről életem párja lebeszélt, és milyen jól tette! Így lett sima bolti meg sok-sok zöldség: pirított hagyma, paradicsom, paprika, uborka, madársaláta, nyers spenót, mustár, kechup izlés szerint. Ilyen is lesz még. Jó étvágyat!

ui.: A kertben ettük, mezítlábunk a fűben pihent. :)

A csiga projekt, avagy az önismeret rögös útja 3. nap

Szóval ma is fürödtek még a csigák. És most lelkes segítőm is volt Áron fiam személyében (Jákob csak a végén jött szemlélődni). És meg is számoltuk őket: 49-en vannak. És végre készült kép is:

Gondolatok:

• Ma azt volt érdekes figyelni, hogyan reagáltak mások a csigaevésre, akikkel ma találkoztam a kezdetek óta először: többnyire undorral. De vajon az is viszolygást váltana ki, ha azt mesélném, hogy elmentem egy étterembe, ahol így-úgy elkészített csigát ettem? Vagy az, ha azt mesélném, hogy csirkét vágtam a hétvégén? No igen, ez szokatlan dolog, szóval ezek szerint szép népnevelő feladatot vállaltam magamra :)
• És igen: Ma még kevésbé volt kellemetlen megérinteni őket. Összeszokunk, na!

A csiga projekt, avagy az önismeret rögös útja 2. nap

A tárolóhely remekül bevált, a csigák nem jutottak ki belőle (reggel első dolgom volt ellenőrizni), igaz többen felkapaszkodtak a rugdalózó-tetőre.

A 2. nap este megint fürödtek, szemmel láthatóan felélénkülnek tőle. Napközben elég tisztes mennyiségű fekete kis hurkát termelnek. És az is látszik, hogy lesz még, van amelyikből még kilógott - vagy ez már túl részletes? :) Visszafedtem, eltettem őket holnapra.

A szakirodalom csak az első 2 napban ír elő fürdést, de én még holnap biztos lemosom őket, ártani csak nem árthat. Már csak azért is, mert

1. ma a fiúkkal akartam csinálni, de mivel el kellett mennem délután nem jutott rá a közös időből. (Gyanítom, hogy sok ilyet nem fognak látni.)

2. ma fürdetés közben jutott eszembe, hogy fotót igértem, és nagy hirtelen nem találtam a fényképezőgépet. Azóta persze megvan, szóval holnap!

És a mai gondolatok, érzések:

• Nem érzem valami jól magam, ha a csigákra gondolok, sehogy nem jó szenvedést okozni, még ha ideológiát tudok is gyártani hozzá bőven. Lelkiismeret?
• És viszolyogva gondolok arra, vajon tényleg visítani fognak-e a főzővízben. Jó eséllyel igen, néha fürdés közben is "nyikorognak", igaz, ma kevésbé, mint tegnap.
• Viszont ha megfogni még nem is esett éppen jól őket, már kevésbé éreztem undorító koszosnak őket. Azért a mosdót még kifertőtlenítettem utánuk. ;)
• És valami kis szeretet csíra is ébredt bennem a fürdetés közben, remélem ebből később nem lesz gond.
• Amúgy meg vívódom azon (és nagyon várom az okos tanácsokat), hogy ebben a helyzetben (nevezetesen, hogy ellepik a kertet a csigák) mi lett volna a jó (jobb) megoldás. Én úgy tudom, bevett szokás konzervdobozt leásni, amibe sört öntenek. A csigák szeretik a sört, beleesnek, belefulladnak. Ez mennyivel humánusabb? És nyilván a közben is visítanak. (Apropó, miért nem másznak ki vajon?) Mások átdobálják a betolakodókat a szomszédba - no comment. Szóval mit kell ilyenkor csinálni?

A csiga projekt, avagy az önismeret rögös útja 1. nap

Így kezdődött: Egy szép eső utáni vasárnapon kimentünk a kertbe, és nem győztük eltüntetni az érzékenyebb helyekről (= a kedvenc növényeink közeléből) a tengernyi csigát. Hamar megszületett a döntés, összegyűjtjük és megesszük őket. Mégiscsak mi állunk a tápláléklánc csúcsán, vagy mi! Áron fiam lelkesen segített a gyűjtésben.

Az 1. nap az interneten való kutakodással, FB-os közvéleménykutatással, és a 6 napos koplalásra váró (ezt írják a szakértők, mint szükségszerű előkészület) csigák elhelyezésének megszervezésével telt. Némi szerencsétlenkedés és átpakolás után végül egy széles, lapos műanyag kaspó mellett döntöttem, amit jól kimostam, majd egy rongyosra használt baba rugdalózó maradékával (+ biztostítótű) lekötöttem a tetejét. És kíváncsian vártom a reggelt.

Önismereti felvetések:

• Vajon tényleg egy ilyen szadista állat vagyok, hogy képes leszek végignézni egy rakás csiga 6 napos éhezését, majd a forró fürdőben való kínhalálukat? Másrészt viszont, ha kapnék egy tyúkot, azt sem dobnám ki, csak azért, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy én vágjam le. Ugye? Valahogy megbírkóznék vele, és ki tudja, még talán jól is elsülhetne. Szóval előre az önismeret rögös útján!
• Normális vagyok, mikor belevágok ilyesmibe, ha egyszer az interneten a csigapörkölt látványától (pl. itt) a gyomrom is felkavarodik?
• Miért van az, hogy annak ellenére, hogy gyerekkoromban rengeteget játszottam csigákkal (mesélik), és elvben most sincs velük semmi bajom, mostanra mégis sikerült kiépítenem valami olyan viszolygást, hogy a hideg futkos a hátamon, ha meg kell őket érinteni. Márpedig most meg kell, tömegével, alaposan. Vajon összefüggésben áll ez azzal, hogy mindenfajta nyers hús érintésétől is ódzkoodom? (Szánom, bánom és nagyon szégyellem, de legszívesebben előre felkockázott húst veszek, amit csak bele kell borítani a serpenyőbe.) Sebaj, meglátjuk mi lesz a sokadik nap végén. :)

ui.: Holnap fotózok, nagyon helyesek így csapatban ;)

Áron szülinapi hete

Idén két téma is alakult a szülinap körül: egy kalózos és egy dínós. A családi köszöntés reggelére így egy kalózhajós torta készült. 

Így készült: Egy bolti piskótalap sarkait levágtam és a képen látható módon visszaforgattam.

Megkentem a krémmel (sima csokikrém volt és némi savanyú lekvár alatta), a díszítéshez pedig korlátokat készítettem szívószálból és hurkapálcikából és zászlót, vitorlát nyomtattam. A 6 darab gyertya a hajó két oldalán az ágyúkat volt hivatott szimbolizálni. Vicces módon a beszerzett műanyag kalózok már nem fértek fel.

Az ovistársakkal tartott szülinapi zsúr a dínós téma köré szerveződött, ahogy azt már korábban mutattam a meghívókkal. Sajnos nem jött el túl sok paleontológus, de ők annál minőségibb munkát végeztek :)

Volt dínós torta (itt még a hűtőben egy üveg citromlé társaságában:))

Ez is bolti lapokból készült, a sablont előre megrajzoltam papírra. A méretnek az alátétként használt csempelap és a hűtő befogadóképessége szabott határt.

A máz itt kókuszos volt (vanília puding+margarin+kókuszreszelék) szintén némi savanyú lekvárral variáva. A dínó szája eperből, a szeme, a karmai és a foltjai étcsokis aszalt cseresznyéből, a hátán lévő pikkelyek pedig Győri édes kekszből készültek.

Volt még dínós szendvics is (természetesen bolti dínóhússal, az én gyerekeim még sose ettek ilyet, így tényleg különleges volt). 

És persze dínós játékok. Elsőnek pl. dínó tojás keresés: A kertben eldugtunk egy csomó ajándékot rejtő tojást, amiket kalapáccsal kellett feltörni. Műanyag dínók és sötétben világító kövek voltak benne.

Ehhez több, mint egy hete (+ előtte kipróbálás) egy speciális só-liszt gyurma-szerű anyagot készítettem. Az arányokat nem mértem ki pontosan, de kb:

1 rész só

2 rész liszt

2 rész nedves kávézacc

1 rész homok

víz, hogy még morzsálós, épphogy összenyomható legyen.

A képen látható már a második adag, azért ilyen sötét színű, mert egy kis neszkávét is tettem bele színezéknek. Száradás után ui. nagyon kifehéredik.

A masszába belenyomtam egy-egy ajándékot, majd dínótojás formára nyomkodtam és pár napig a napon szárítottam. A közepe még így is nedves maradt, de ez a feltörésnél nagyon jól jött, mert nem kellett brutálisan ütni a kalapáccsal, és nem tört szét, ami benne volt.

És amiről nem készült kép: fosszíliák a homokozóban. Gipsz darabokat öntöttem (margarinos dobozba, üdítős doboz aljába) és műanyag figurákat (kígyót, teknőst, dínókat) és valódi kagylóhéjakat nyomkodtam bele. Szóval ezek valójában lenyomatok voltak, tervben van, hogy hamarosan a fiúkkal csinálunk majd pozitív gipszfigurákat is. Szóval ezeket a "fosszíliákat" kellett kiásni a homokozóból és ecsettel letisztogatni.

Napi mosoly

Kimenni a kertbe és leszedni a spenótot az egyszemélyes ebédemhez.

Napi mosoly

Amikor minden locsolásnál megjelenik egy-egy rigó, hogy ő is fürdőzzön és igyon. És az is, amikor felfelé irányítva a locsolócsövet én is a vízpermet alá állok. Eufória.

Névnap és szülinap

Áron névnapjára készítettem ezt a játékot, azt hiszem, elég jól sikerült: Kockamesék.

A játék menete a következő (variációkkal): Dobunk a 6 kockával (egyszerre, vagy egymás után), és a képkeen látható tárgyakat, szereplőket a törénetbe szőve mesélünk. (Lehet előre kidobni, vagy közben alakítani a történetet. Lehet egyedül mesélni, vagy egymásnak adni a szót is...) 

Így kélszült: Kreatív hobbi boltban vettem fa kockákat, amiket akril festékkel fehérre alapoztam. A kis képeket internetről szedegettem össze ügyelve arra, hogy legyen köztük kifejezetten meseszereplő (pl. sárkány, banya, királynő), varázslatos tárgy (pl. varázspálca, repülő szőnyeg, korona), állat (pl. béka, pillangó, nyúl) és hétköznapi oda-nem-illő tárgy (pl. vonat) is. Igyekeztem stílusában hasonlókat találni. Decoupage ragasztóval rögzítettem őket a kockára. A tartójuk egy volt teásdoboz, aminek az oldalait különböző színű papírral vontam be.

Most viszont már Áron szülinapjára készülünk, ami 2 hét múlva aktuális. Ez lesz az első olyan zsúr, amire meghívta az ovistársakat. Dínós partyt szeretett volna, így a meghívók is ennek jegyében készültek: Színes papírra dekorgumiból vágtuk ki a dínókat, amikre a szemet, szájat, foltokat ő maga rajzolta. Igyekeztünk a színválasztást egyénre szabni. Ki talája ki, hány lány lesz? :)

Dínós zsúr támában folyt. köv., de persze csak utólag :)

Bográcsos egytál és gyors tésztás ebéd

Mikor adódott egy szép tavaszi nap, kihasználtuk egy kis bográcsozásra - mikor jönnek majd a nagy hőségek, úgysem rakunk tüzet délben. Most a következő dolgok kerültek sorban a bográcsba:

olivaolaj

apróra vágott vöröshagyma

pirospaprika

kockára vágott burgonya, beáztatott lencse, paradicsomkonzerv, víz (nálunk most részben sonkalé - e nélkül vega étel)

fűszerek: majoranna, bors, friss kakukkfű a kertből

Többször előfordul, hogy magammal viszem az ebédemet, ezt talán már említettem is. Ilyenkor a következő szempontok vezetnek a "menü" megtervezésénél: reggel pillanatok alatt elkészthető legyen és dobozban jól lehessen szállítani. Most is sikerült egy ilyet improvizálnom, igaz, frissen jobb lett volna, mint így néhány óra állás után. A hozzávalók egy része saját kertünkből való (spenót, dió), ez ad egy kis lelki pluszt a dolognak :)

Spenótos, diós tészta

Odatesszük főni a tésztát, ez alatt a 12 perc alatt (ennek a tésztának ennyi idő kell) el is készül a rávaló. Egy serpenyőben szárazon megpirítom a diót, majd mozsárban kissé összetöröm. Közben a serpenyőbe mehet olivaolaj, rá a sepnót és 3 fej fokhagyma (aki nem kifejezetten fokhagyma rajongó, mint én, annak lehet kevesebb) összezúzva. 1-2 perc és mehet is a tálba. Kell még egy kis citromlé és egy gondolatnyi szójaszósz. Végül összeforgatjuk a tésztával.

2012 húsvét

Kezdjük a desszerttel: kölestúrós, epres kosárkák. Nyami, finom volt. :)

A kosárkákat készen vettem, így nem lesz túl gyakori desszert ez nálunk. De egyszer talán majd megtanulok ilyet sütni. Tölteléknek kölestúrót készítettem, amit egy kis eperrel rózsaszínre színeztem. A díszítés meg magáért beszél. A sárga tortapapírral színben jól illet az idei piros-sárga zöld asztali színekhez (piros tulipán és nárcisz, sárga és zöld tányérok és szalvéták, színben illő ültetőkártyák - l. lejjebb).

Kaszinótojás: a díszítés elég gyenge, de ízre nagyon finom lett. Az összetört tojássárgákat az anyukámtól tanultak szerint főtt krumplival és mustárral kevertem össze.

Medvehagymás krémmel töltött paprika: pocsék fotó, isteni svédasztalra való különlegesség. A most olyan divatos medvehagymát kölestúróból készített körözöttbe kevertem. (Vegyük észre, hogy 2x is szerepel a kölestúró - igen, csak 1x kellett készíteni :)) Előző nap elkészíthető recept, ez is nagy előnye.

És az ültetőkártyákat tartó tyúkok és kakasok tojástartóból.

Ugyanezzel a technikával tojástartók

A jobb oldali zöld tojások az oviból jöttek, a bal oldaliak az itthoniak. Idén úgy festettünk tojásfestékkel, hogy egy-egy tálba csak annyi festéket tettünk, hogy belehelyezve a tojásokat csak a felét fesse be, majd megfordítva áttettük egy másik tálba. Befejezésképp Áron akrilfestékkel festett rá, itt épp rózsaszínnel.

Ilyen a tavasz mifelénk

Még inkább csak csalogattuk a tavaszt, mikor elkészült a szezonális ablakdíszünk. Ezúttal sima zöld és fehér papírból.

Idén kicsit aktívabb szeretnék lenni a kertben (tudásom semmi hozzá :)), így a nagyobbik fiammal készítettünk ültetőfákat. Dekorgumira, jégkrémes pálcikára és alkoholos filcre volt szükségünk.

Az ajtón lévő koszorút régi pólókból vágott csíkokból készítettünk. Egyszerűen rácsomóztuk egyik csíkot a másik után. Szintén gyerekekkel könnyen megvalósítható ötlet. Némi vívódás után a csomós felét ítéltük szebbnek.

A fiúk pizzát készíetettek. A tésztát persze én gyúrtam, de ők nyújtották, megkenték a szósszal, majd a sok-sok alapanyagból (gomba, kukorica, sajt, szalámi, sonka, olajbogyó, tonhal, spenót) mindenki pakolt rá kedvére. Ezek a pici pizzácskák kb. 10 perc alatt meg is sülnek, szóval épp csak elpakolni van idő.

Ízelítő (az enyém persze sajt nélkül)

Láttam valahol egy csodaszép kalácsot, gondoltam, csinálok valami hasonlót. De persze megint nem emlékszem a forrásra. Valaki felismeri?

Úgy készült, hogy a kalácstésztát kinyújtottam és négyzetekre vágtam. A négyzetek közepébe különféle töltelékeket tettem (nekem most csoki, diópótló és aszalt szilva volt, de az eredetiben valami másra emlékszem) és félbehajtottam őket. A kis csomagokat váltakozva körben és egymásra fektettem egy tortaformába (eredetileg kuglóf), majd megsütöttem. Sikere volt.

A legújabb saját készítésű játékunk (leszámítva azt a rengeteget, amit a fiam gyárt hihetetlen fantáziával) egy betűtanuló játék. Ehhez egyszerűen kinyomtattam az ábécé betűit (nem mind :)), majd kerestem hozzájuk apró tárgyakat. Egyszerre 6-ot kap meg a fiam a hozzá tartozó tárgyakkal együtt, majd együtt keresgéljük melyik milyen hanggal/betűvel kezdődik. Legközelebb persze ugyanaz a 6. Lehet 3-mal is kezdeni, ha még egyáltalán nem ismeri a betűket. És a hasonlóak eleinte ne szerepeljenek együtt. Terv szerint idővel változnak majd az adott betűhöz tartozó tárgyak.

Sárkány jelmezek

Most, hogy már március van, erősen elszégyelltem magam, hogy még nincsenek fent az idei jelmezek. Pedig hol van már a farsang!

Szóval sárkányok voltak a fiúk, az egyik 3 fejű, a másik 1 fejű. (5-ről alkudtam le!) Kérésük volt a piros-narancssárga és a kék-zöld színkombináció is. Hosszas vívódás után így készültek a jelmezek:

A fejek papírmaséból. A +2 fejhez tapétaragasztóval lufira ragasztottam papírcsíkokat több rétegben. Úgy, hogy kivételesen mindenhol elfedjék a lufit, még a csomónál is - ezen a hegyes részen lesz a sárkány orra. Mikor megszáradt alul vágtam egy lyukat a nyaknak, ami egy bedugott WC papír guriga lett. Ezt is odapapírmasséztam. Újabb száradás.

A fejeket a megrendelt színekre lefestettem és megint száradni hagytam.

Filc szerű anyagból füleket vágtam.

A fejekre sniccerrel 2-2 nyílást készítettem, itt dugtam be a füleket. ragasztani nem kellett, maguktól megálltak szépen.

Végül nagyobb fa gyöngyből készítettem szemeket (forró ragasztóval rögzítettem), a fiúkkal pedig tépkedett-vagdosott selyempapír darabokat ragasztottunk pikkelynek. Fognak pedig fehér háromszögeket. A rögzítés volt még érdekes: Úgy fűztem át egy gumit a két guriga alján, hogy a fiam egy-egy karját beledugva tudja felvenni, a nyaka mögött futó gumi csík pedig megtartsa állva a fejeket. Működött.

A gyerekek igazi fején lévő sárkányfejek szinte ugyanígy készültek, csak egy nagyobb és félbevágott papírmassézott lufiból. Íme az összes:

A farkakra vagyok a legbüszkébb, ennek a leírásnak az alapján dolgoztam, és életemben először valami igazán komolyat varrtam - azt hiszem. A méreteket kicsit megnöveltem, amúgy pedig betartottam (!) a leírást.

Kellettek még pikkelyek (ez is szigorú megrendelői utasítás volt). Itt is sokat gondolkodtam, de végül ez volt a legegyszerűbb megoldás: egy-egy pulcsira megfelelő színű íves darabokat varrtam. (Olyan, mint egy péncéling, nem?) Ennyi.

Sajnos teljes, klasszul beöltözött kép nem készült :(, de íme a próbáról egy még melegítőnadrágos háromfejű...

és egy fejnélküli csoportos kép.

Jól érezték magukat benne (bár az ovis farsang után az itthoni mulatságra már nem voltak olyan lelkesek), a farkak pedig örök darabok. ;)

Salátás egytál és sós muffin

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy dolgozó nő, akinek néha vinnie kellett magának ebédet. De ilyenkor mindig gondban volt, vagyis inkább lusta: mert este már fáradt nekiállni a főzésnek, a reggel viszont túl rövid hozzá. Így aztán ezeken a napokon kevés koncepcióval, a hűtőben épp talát alapanyagokból, minimális energiabefektetéssel készültek a fogások. Az egyik ilyen nekibuzdulás azonban olyan jól sült el, hogy muszáj lejegyeznem. A kisebbik felét azon frissiben megettem vacsorára, a másik fele lett a másnapi ebéd.

 Salátás egytál

Egy fej salátát kézzel összetépkedtem és 1-2 percre forró vízbe dobtam. Közben egy fél póráhagymát összeaprítottam és olivaolajon megpirítottam. Rádobtam a fonnyadt salátaleveleket sóztam és jól megborsoztam. Kicsit pároltam, majd ráborítottam egy doboz csicseriborsó konzervet és miután elzártam a gázt, egy fél citrom levével meglocsoltam. Talán hidegen sem lehet rossz, de én melegen ettem. Nyami.

A másik étel egy reggel sebtiben összedobott baconös, hagymás muffin, ami szintén megtartandó.

Így készült: Fél csomag bacont (a múltkori káposztából maradt, hi-hi) egy kis olivaolajon pirítani kezdtem, majd rádobtam 3 kis fej apróra vágott vöröshagymát. Mikor megpirult, lezártam. Közben felvertem 4 db tojást 2 dl vízzel, sóztam, borsoztam. 30dkg lisztet (részben teljes kiörlésűt), 1 cs. sütőport tettem bele és a baconos hagymát. 19db nem túl magas muffin lett belőle.

Életem első magyaros étele

Ő a rakott káposzta. Nem vagyok mestere még a pörköltnek és a paprikáskrumplinak sem, de székely- és rakottkáposztát, vagy ennél bonyolultabb ételeket meg aztán végképp nem szoktam készíteni. Tegnap aztán valahogy mégis kedvem támadt, inspirációul pedig ez a recept szolgált. Persze átvariáltam, főleg a gyorsaság miatt, nem volt sok időm ebédig. Így mindennel együtt 1,5 óra alatt készültem el vele, ebből kb. 1 óra volt a sütés.

Íme az én variációm:

1. A hagyományos módon megfőztem egy bögrényi rizst. (Én a kerek szeműt szeretem, ez hamarabb meg is fő.)

2. Egy fejeskáposztát egészben sós vízben rövid ideig főztem.

3. Serpenyőben megpirítottam 2 fej vöröshagymát egy kis olivaolajjal és fél csomag felkockázott baconnel (most valami extrán zsíros bacont kaptam, de ehhez mondjuk nem volt rossz). Kicsit később ráöntöttem egy fél kiló darálthúst, fehéredésig sütöttem. Sóval, borssal, majorannával, pirospaprikával és kurkumával fűszereztem. Végül belekevertem a megfőtt rizst.

4. Pataki tálba rétegeztem: Káposztalevél - savanyú káposzta - darált húsos cucc - savanyú káposzta - káposztalevél. (Nekem káposztalevelem maradt még a végén, lehet, hogy ez el is hagyható.)

5. Sütés, evés :) Nagyon finom lett, jó étvágyat hozzá!

Versek kicsiknek

Sokszor eszembejut, hogy írok könyv- és játékajánlókat ide a blogra már csak a két gyerekes rutinos anyuka jogán is. Nekem is érdekes lesz visszanézni, és hátha segítség másnak is. És nafőleg: Hátha kapok én is jó kis tippeket kommentben :)

Így most elsőként (mert nálunk nagyon aktuális téma) verseskönyvek a bölcsődés és óvódás korosztálynak - amiket mi szeretünk.

Képek a bookline-ról.

Egyik személyes kedvencem Móra Ferenc: Sétálni megy Panka című kötete. Gyönyörű nyevezetű rövidebb-hoszabb versek, amikből a legtöbbet, bevallom, én nem is ismertem. (Azt hiszem, azért is jó, ha az embernek gyerekei vannak, mert kap még egy esélyt arra, hogy a saját műveltségén lévő lyukakat befoltozza.) A Gavallér Zsiráf egy egyverses kötet, szerintem inkább a nagyon szép színvilágú illusztrációi miatt érdekes. És keménylapos. A vers maga a Sétálni megy Pankában is olvasható.

A másik kedvenc a Kerge ABC. Kortárs költők és kortárs illusztrátorok közös munkája minden betűhöz egy-egy humoros verssel. Állatos versek mind, de vannak köztük kitalált állatok is - mielőtt bárki végifuttatná magában. :)

Nagyon szeretem még Kányádi Sándor köteteit. A Billegballag szép színes rajzaival talán figyelemfelkeltőbb a gyerekeknek, de már ebben is vannak egész hosszú versek. A Zümmögőben pedig egyenesen kevés az illusztráció, de ahogy én figyelem, ez nem szokott akadály lenni, ha amúgy szívesen hallgatják a verseket.

Weöres Sándor Bóbitája annyira klasszikus, hogy nekünk nincs is meg. Ezen nőttem ugyanis fel, és még mindig reménykedem, hogy előkerül a saját gyerekkori kötetünk. Annak jobban szerettem a rajzait - nyilván, hiszen az volt a gyerekkorom :) Ottvan viszont a polcunkon a Zimzizim. Kívülről tudják a fiúk.

Minden kezdő szülőnek és kisgyerekekkel foglalkozó szakembernek kötelezővé tenném a Kerekítő 1. és 2. kötetét. Mondókák, dalok, ölbeülősek, együttjátszósak, csiklandozósak, nevetősek. Minden mondókához apró betűs leírás is van (amit mi szívesen át szoktunk variálni kedvünkre, de kezdetnek jó). Én nem tartom magam járatlannak a mondókák világában, de ebben a két kötetben nekem is rengeteg újdonság van. És mivel nemrég találtam rájuk, mostanában játsszuk a 4 és 5 éves fiaimmal, akik még mindig nagyon élvezik. Ja, és az illusztrációk is varázsosak!

A gyerekeim aktuális kortárs kedvence Lackfi János Ugrálóház c. kötete. Csupa gyerekeket érdeklő téma, szép színes rajzok, kedves, szellemes. Oldalanként 1-2 vers.

Nagyon szerették Pungor András Hogyismondjákját is. Pedig a versek inkább ritmusosak, mint érthetőek - nekik. Külcsínre ez a könyv is nagyon igényes, jó kézbevenni.

Legújabb szerzeményünk: Nyulász Péter: Zsubatta. Már a címe is igértes. Na, ilyen belül is: sok-sok ritmus, szójátékok, humor. És állítólag beszédet is fejleszt, de ettől senki ne ijedjen meg, szerintem nem jobban, mint a fenti többi kötet.

Verses mesének ajánlanám az Öreg néne őzikéjét, vagy Bárány Boldizsárt. Mi mindkettőt szeretjük. És Sün Balázs meg A három nyúl, de ezeket mi inkább fejből, mert a kapható kötetek illusztrációi nekem nem lopták be magukat a szívembe.

+1 a felnőtteknek: Varró Dániel: Akinek a lába hatos. Szellemes kis verseskötet a gyerekes létről. (Van folytatása is, egy fogjövős kötet, de nekünk az nincs meg.)

... és még sokan mások. Főleg az egyverses kötetek. De nagyon kíváncsi lennék, más mit olvas még.

Sokoldalú blogger díj :)

Igen,ilyet kaptam, mégpedig Sutacicától. Nagyon megtisztelő, köszönöm szépen! A dolgaim a következők lennének:

1. Megköszönjem (Megvolt :))

2. Írjak 7 dolgot magamról (Mindjárt. Erre azért nem mondhatok nemet, mert hátha tényleg kíváncsi rám, aki megkérsz. Vagyis aki kérdezett.)

3. Küldjem tovább 15 másik bloggernek (Na, ezt fogom ellógni megint, mert egyrészt úgyis mindenki százszor megkapja, másrészt nem is követem most olyan élénk figyelemmel a blogéletet mint korábban - l. lent :))

Szóval írnom kell magamról megint, és én most arra is lusta vagyok, hogy visszakeressem, mit írtam hasonló játékok alkalmával korábban. Így előre is elnézést kérek az ismétlésekért. Próbálok olyan dolgokat összeszedni amik talán érdekesek és témába vágnak.

1. Mióta dolgozom, szinte egyetlen blogot sem nézek rendszeresen, inkább csak bepillantok ide-oda. Szóval alig vagyok képben az újdonságokkal.

2. Kevesebbet ülök a számítógép előtt, de azért így is simán ideragadok 1-2 órát esténként. (Ja, és dolgozni is kéne, de arra meg már használhatatlan vagyok ilyenkor. Áááááá!)

3. Többnyire ezer féle tennivaló van egyszerre a fejemben és az is legalább száz területről. Köztük a kreatív készítenivalók. De ezt a nyüzsgést odabent nagyon bírom. Ami fontos, annak meg úgyis jut idő egyszer.

 4. Nagyon szeretném, ha tudnék varrni, de nem érzem, hogy arra a közeljövőben indíttatásom lenne, hogy valahogy nekiálljak a tanulásnak.

5. A varrásnál kicsit motiváltabb vagyok a kötésre (életemben egyszer kötöttem már egy mellényt - szörnyű lett). Főleg azért, mert akkor nem lenne minden évszakváltáskor a keresgélés, szaladgálás, hogy hol kapok a fiúknak színben és fazonban is illő sapkát. Szóval itt érikegy elhatározás.

6. És a szép hosszú és meleg sálaknak is nagy rajongója vagyok, akkor azt is köthetnék magamnak.

7. Néha meg szokták kérdezni, hogyan jut időm ezekre a készítős dolgokra, amik itt a blogon láthatóak a fiaim mellett. A válasz: Többnyire éjszaka, esetleg nappal, ha egy-egy rövidebb munkafázis épp belefér. Amúgy meg nagyon kikapcsol minden ifajta kézzel készítés (főleg a festés és a papírmunkák), úgyhogy senki ne sajnáljon egy pillanatig sem. Igaz, néha nehezen szánom rá magam, a blogolás meg aztán végképp hajlamos elhúzódni. ;)

Ezt esszük idén

Az első gasztrokaland a 2012-es évben Jákob szülinapi tortája, melyet az oviba vittünk. A következő kitételeknek kellett hhogy megfeleljen: Ne legyen benne semmi dióféle, mert arra Jákob allergiás. A csokit és hasonlókat viszont nem szereti. Meg alapvetően más édes dolgokért sem rajong, így megragadtam azt az egyetlen desszertet, amit szívesen eszik, ez pedig a krémtúró: Krémtúró torta.

Elég rég volt már, de nagyjából úgy készült, hogy fél kg. összetört túrót, 1 nagy phár joghurtot és fél liter tejszínt (bármi mehet bele, ami tejtermék, pl. tejföl is) megfelelő mennyiségű zselatinnal (nálam por - elkészítését ld. a tasakon) felforraltam. Ízlés szerint vaniliás cukrot és citrmohéjat tettem bele. A tortaforma alját kiraktam babapiskótával (azt szintén szereti Jákob) és a már dermedni kezdő maszát beleöntöttem. Jajj, de sok idő ez! :)

A torta állítólag finom volt.

Aztán farsangra való tekintettel belevágtam egy fánksütésbe is, ezúttal ezzel a tejmentes receptel. Elkészíteni könnyű volt, az eredmény finom és fánkszerű lett.

A saját szülinapomra Jákob előbb mutatott tortáját szerettem volna elkészíteni tejmentes változatban. Csakhogy kiment a fejemből, hogy már aktuális dolog, szóval utolsó pillanatban kellett fél óra alatt összedobni valamit az ünneplő tömegeknek. Ekkor készült az alábbi gyümölcsös vaniliapuding torta:

Valahogy úgy készítettem, hogy főztem egy adag tejbegrízt és egy adag vaniliás pudingot, majd a kettőt összekevertem. A tortaformába egy zacskó mirelit erdei gyümölcsöt öntöttem, rá egy adag zselatint (na ez a rendelkezésre álló fél óra alatt nem igazán akart megdermedni). Utána jött a pudingos massza. estére szépen összeállt és lehűlt (kb. 2 óra). A látszat ellenére nagyon finom volt, együltő helyünkben megettük négyen.

Sütöttem egy szépséges kenyeret is. A receptet mellőzöm, mert nem lett igazán finom. A benne lévő töltelékre meg nem is emlékszem. :)

tegnap farsangi mulatság volt nálunk barátokkal. Erre készítettem ezeket a helyes szívárvány színű gyümölcsnyársakat. Szerintem nagyon finomak lettek, ilyet biztos csinálok még máskor is. Van rajta: szőlő, kivi, ananász konzerv, mandarin, eper.